Jártó Róza: Hétköznapi boldogság

Hogyan mondjam, mennyire szeretlek… 
mikor a napfény simogatja lelkemet. 
Mikor a léptem az utcán kopog, 
Mikor a fák levele zizegve mozog. 

Erdőbe, ha visz az utam, az ösvény 
megtalálja a forrást, a szomjam oltó kutam. 
És mikor éhesen korog a has, 
mindig akad egy kenyérrel teli kas. 

Nem mondom, hogy sosincs zivatar,

és felhő, mely napot eltakar. 
Hogy mindig és mindenkor süt a nap, 
s mindennap a napsugár egyformán simogat. 
 

Én csak azt mondom, kellesz nekem, 
ha a napsugár átdereng az éjemen. 
Ha testem párnádra éhesen hull, 
ha a forró tested hozzám simul. 

Ha reggel érzem a pirítós illatát, 
a kávét, melybe a cukrot, a kezed
nyújtott át. 

Az ember csak bolyong, nem tudja, merre jár,

Ha nincs szív, mely utat mutat, 
hogy hazatalálj.