Hétköznapi boldogság

Jártó Róza: Hétköznapi boldogság

Hogyan mondjam, mennyire szeretlek… 
Mikor a napfény simogatja lelkemet, 
Mikor a léptem az utcán kopog, 
Mikor a fák levele zizegve mozog. 
 

Erdőbe, ha visz az utam, az ösvény 
megtalálja a forrást, a szomjam oltó kutam, 
és mikor éhesen korog a has, 
mindig akad egy kenyérrel teli kas. 

Nem mondom, hogy sosincs’ zivatar

és felhő, mely napot eltakar, 
hogy mindig és mindenkor süt a nap, 
s mindennap a napsugár egyformán simogat. 
 

Én csak azt mondom, kellesz nekem. 
Ha a napsugár átdereng az éjemen, 
ha testem párnádra éhesen hull, 
ha a forró tested hozzám simul. 

Reggel, ha érzem a pirítós illatát, 
a kávét, melybe a cukrot a kezed

nyújtja át… 

Az ember csak bolyong, nem tudja, merre jár,

Ha nincs szív, mely utat mutat,

hogy hazatalálj.