Gyász csendje
A mai témánk: Gyász csendje
Az utóbbi időkben gyászesemények is bekövetkeztek baráti köreimben és ennek kapcsán születtek meg gyász-zenék. Ezek aktualitását a halottak napjának közelsége adta meg számomra és jelentette azt az ihletet, hogy érdemes összegyűjteni méltóságteljes, lélek-mélyre ható, gyászt kifejező zenéket. Ezekből egy ciklust szerkesztek, Gyász csendje főcímmel. Most ebből két darabot ajánlok mindenki kedves figyelmébe.
Kellemes elmélyült zenehallgatást kívánok
Derkovats Gyula
Nyugosztaljon Isten (L. v. Beethoven nyomán)
Ez a mű nagyon drámai módon jeleníti meg a kedves szeretettől történő örök eleresztés fájdalmát. Mindjárt az elején egy hangos zokogás szorítja el a gyászoló torkát, majd egy ábrándos gondolat után ismét visszatér a mély fájdalomszorító szaggatott szívdobogása, a sorscsapásként megélt halál motívuma. A feszítő érzések csak lassan oldódnak, visszatérő fájdalomhullámok közben újra megjelenik az ábrándos gondolat a korábbi közös életből... „ugye, emlékszel még, milyen szép volt együtt?” És szomorúan ugyan, de belenyugvással és simogató, kedves imával kér isteni nyugosztalást szeretettjének …
Üzenet csillagokból (A. Vivaldi nyomán)
Ugyanabban a hangnemben, de már letisztultan, kristálytisztán, halk, édeni hangon, az égboltról vissza visszhangozva szólal meg egy dal a megboldogult lelkéből szeretettjéhez… „Élj boldogul kedvesem, hiszen a lelkünk nap, mint nap együtt van és meg-meg fogjuk egymás lélek-kezét… egyszer majd újra örökre egymásé leszünk…”