Egy nap a tanyán

Jártó Róza: Egy nap a tanyán

Reggel, ha kipattan a szemem,

és az álom is elszáll,

Már tiszta fejjel kezdem az életem,

A nappalok varázsa vár.

Ablakom alatt suhannak a fecskék,

trilláznak a madarak,

– Indulj és tedd mit kell, vár a munka,

– biztatnak –, ne keresd a kifogás szavakat!

Röfögő disznók, visító malac-had,

kiskacsák, gágogó libák,

Csibék, tyúkok, pulykák éhes, követelődző

Költői kavalkád a lábad alatt!

Kicsiny kertemben a paradicsom-babák

sűrű tömege helyért kiált.

– Teret és levegőt! – kérik esdeklőn.

Elő a locsolót, Palántázó fát, kapircs’-kapát!

Távolabbról a kertek alatt gyerek-kacagás:

a kukorica kapálása, tolizása’ halad.

– Estére kész lesz –, ígérik nagyon.

Kócos buksikra puszi a jutalom.

Ebédre várja őket a lángos az asztalon,

mellé bableves, kolbásszal gazdagon;

el is fogy egy szemig, üres a tányér.

Talán kibírják ennyivel, vacsoráig.

És ha eljön, a csillagfényes este,

az udvaron ülök – vállamon kendő – megpihenve.

Mosolyogva nézem az unokáim hadát, s

– Hálásan köszönöm e szép nap mámorát!