Az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek című CD lemezalbumunkból válogattunk ismét két számot. A kiteljesedett tavasz a szerelem nagy ihletője.

Az első darab –a Búvópatak – a már múló szerelmi érzés fel-feltörését, búvópatakként való felbukkanását-eltűnését jeleníti meg, ahol M. Ravel különleges hangvételű, harmóniájú zongoraversenyének átirata Jártó Róza versmondásával ölelkezik. A zenében többször kifejezőn megjelenik a zongora csörgedező víz-patak érzést kifejező hangja.

A második szám – a Napfény keringő – pedig egy még lélekben fiatal, kedveséhez igyekvő személy öröm-érzését exponálja. Itt W. A. Mozart tavasziasan játékos zongoraverseny motívumának átirata adja meg az alaphangulatot, és a szeretett személyhez való közeledésben teljesedik ki.

Keressék és hallgassák e számokat, szeretettel

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza: Búvópatak 

Lehull a lepel a vágyról,
Ódát zengve egy virágról. 
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.

Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húzz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.

Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár,
Emlékeid vad talaján.

Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd, mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért…
 

Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad.