Dallamokkal ölelt rímek

A téma története furcsa utat járt be.

Egyik oldalról Jártó Róza egy esszét írt Váci Mihályról, melynek aktualitását a költő születésének 90-ik évfordulója adta. Más oldalról ez időben Csajkovszkij 5. szimfóniájából szerkesztettem egy dalt, melynek érzelmi mondanivalója alapján a Szív keringő címet adtam. És amint Róza ezt meghallotta, felsejlett benne egy vers is a költőhöz. Ezután már csak a zene és vers össze-öleltetése lett a feladatunk, így a költő nagy szíve illeszkedhetett a zeneszerző nagy szívével…

Hallgassák szeretettel ezt az emlék-számot

Jártó Róza és Derkovats Gyula

Jártó Róza

Váci Mihályra emlékezve

Rövid volt a léted,

Vagy a tett volt sok?

Amit valaha a sors

A válladra rakott.

Festettél szép képet,

S írtál verseket,

A Te dolgod az volt,

Ígérj szebb életet.

Birkóztál a széllel,

Mi balról, s jobbról fújt,

Mégsem azt érezted,

Ez lenne a múlt.

Hétköznapi örömök,

Egy-egy igaz barát,

Ki rövid léted alatt

Mindig melletted állt.

Egyedül a család,

Mi biztos és örök,

Ahol nem szükségesek

A képmutató körök.

Csend borul a tájra,

Halkul az élet-zene,

S lassan elindul a

Rajongók menete.

Mindnek kezében

Az az egy szál virág,

Mozgalmas léted után

Neked már kijár.

Nyugalom szigete a

Farkasréti tanyán',

Hálás szívünkben a

Halhatatlanság, mi vár.