Páros élet sorozat
1 Nemek bűvölete (G. Handel nyomán)
Csak egy pillantás: rád néztem és, többé nem tudom elvonni szemem férfias erőd, megjelenésed, büszke, harcos szemed vonzása alól… Csak egy pillantás: és felsejlő törékeny szépséges formát öltő, táncos alakod örök vonzalommá válik bennem… Csak egy pillantás: és az elbűvöltek most már együtt lépkednek a bátor jövőbe.
2 Évi hajladozás (F. Mendelssohn nyomán)
Nesztelen léptekkel, észrevétlenül érkezik párom a hátam mögé… Nem látom, de érzem, ahogyan táncos léptei nyomán hajlong, forog, mosolyog, gesztikulál felém… E tündértáncot behúnyt szemmel követem végig, miközben a világ mosolyog körülöttünk. Ne tűnj el!
3 Fel ne ébredj (E. Grieg nyomán)
Fel ne ébredj, kedves! Vigyázom mosoly-álmodat… Álmod most a legszebb, álmodj, álmodj csak. Kóborolj végtelen mezők gyönyörűségében, pirkadó nap hullámokban, csilingelő életörömökben... Vigyázom mosoly-álmodat… aludj még!
4 Bizsergős ébredés (S. Rachmaninov nyomán)
Egy viharos éjszaka után a reggeli ébredés mindig egy új világra ébredés is. Az álomból a tudatosodás fázisában apró bizsergő érzésekkel juss el a valóságba. Ez lassú, izgalmas folyamat, ahol a valóság végül is teljes tisztaságában eléd tárul, érezd a kellemességét…
5 Karonfogva (R. Schumann nyomán)
Szoros segítségére van szükségünk, kortól függetlenül… csak egymást fogva jutunk ki a teljes szabadság mezejére. Milyen jó, hogy összekarolva haladhatunk egy mind szebb világba… El ne engedj, szükségem van rád. Érzed? Az egész világ nekünk dalol…
6 Csóközön- fantázia (F. Chopin nyomán)
Mi lehet édesebb a kedves szapora csókjainál? Semmi… próbáld hát mindegyik ízét kiérezni, és add át magadat ennek a nektár-folyamnak. De kell néhány lassú lélegzetvétel, megállás is, hogy aztán újra meg újra átengedd magad ennek a méz-árnak…
Margaréták esőben (S. Rachmaninov nyomán)
Eleredt ez eső, aprókat kopog a margaréták levelein. Most már zuhog, zúdul, a virágok arcukat lehajtják, könnyeik sűrűn potyognak… Az égbolt komor, az eső kitart. Hosszabb idő után az ég énekébe vidámabb hangok keverednek, kisüt a nap, a margaréták feléjük emelik könnyes szemeiket…