Jártó Róza: Hétköznapi boldogság
Hogyan mondjam, mennyire szeretlek…
mikor a napfény simogatja lelkemet.
Mikor a léptem az utcán kopog,
Mikor a fák levele zizegve mozog.
Erdőbe, ha visz az utam, az ösvény
megtalálja a forrást, a szomjam oltó kutam.
És mikor éhesen korog a has,
mindig akad egy kenyérrel teli kas.
Nem mondom, hogy sosincs zivatar,
és felhő, mely napot eltakar.
Hogy mindig és mindenkor süt a nap,
s mindennap a napsugár egyformán simogat.
Én csak azt mondom, kellesz nekem,
ha a napsugár átdereng az éjemen.
Ha testem párnádra éhesen hull,
ha a forró tested hozzám simul.
Ha reggel érzem a pirítós illatát,
a kávét, melybe a cukrot, a kezed
nyújtott át.
Az ember csak bolyong, nem tudja, merre jár,
Ha nincs szív, mely utat mutat,
hogy hazatalálj.