Dallamokkal ölelt rímek/Sorsindító

Jártó Róza:

Sorsindító
 

Csillag ragyogott az égen, mikor születtem.
Hófehér a lepel, mivel a rét fogadott,

Szikrázott a csillagfényes éj, fényesen,
Hópihe suhanva szállt csendesen.

Ne szüless szépnek, szüless boldognak! 
Ne avval törődj, mások mit gondolnak, 
A lényeg neked a lelked legyen, 
Szíved szeretetből ne hozomra vegyen. 
 

A rossz bénít, a nehéz tettre serkent, 
Került el a gödröt, kerüld el a vermet, 
Mert aki egyszer abba beleesik, 
Nincs kiút. Keringhet élete útján napestig.
 

Fizesd meg az árát, aminek ára van,
Így nem lesz életed parttalan, 
Ne tartsd a markod azért, mi nem tiéd, 
Álmokért fizess meg, ne a semmiért. 

Az élet nem nyaralás, nem is kell tenger, 
Mi lábad nyaldosná, ha küzdesz meleggel. 
De kell kalyiba, hol meg lehet húzódni, 
Ha az álmosság rád tör, ott lehessen aludni. 
 

Egy kalyiba!

Sok meleggel.

Előtte kis kert, 
Virág-tengerrel.

(Teremne borsó, sóska 
És uborka… )

Álmaid válnának így valóra…