Toldi rapszódia I. tétel

Tavaly az Arany János emlékév keretében a Zeneművészeti Akadémia dalpályázatot hirdetett Arany verseinek megzenésítésére. És ez adta a kezdőlökést, hogy dalt írjak a Toldiból. Édesanyám, aki magyar tanár volt, az ő Toldi imádatát belém örökítette, és ez hirtelen előtört belőlem, hogy mindenképpen a Toldiból kell zenét írnom. Igaz nem dal született belőle, hanem ennél több. Sokkal több.

A pályázatra az első két rész készült el ‒ dal két szólamra, vonós zenekar kisérettel, és egy tánccal megtoldva. Miután ez a dalpályázaton nem nyert, ‒ jelentősen kibővített zeneművé alakítottam. Teljesen más hangzást kapott a mű szimfonikus zenekarra átírva, a vonósok mellett fúvós hangszerek bevonásával. Persze, ez így egy hosszabb lélegzetű munka lett, amely már túllépte az Arany-évet.

Így a Toldi emlékezet című dal helyett egy Toldi rapszódia megírása lett a cél. Nemcsak a hangszerelés gazdagabb megjelenítése, hanem tisztázódott bennem a végcél ‒ Toldi látomás, Toldi csárdás, és Toldi estéje ‒ egy három tételes szimfonikus költemény alakjában.

Mivel a rapszódia így egy hosszabb mű lett, itt és most csak az első tétel bemutatását tűzhettük ki célul, mert a további részek teljes feldolgozottsága még várat magára.

A Toldi látomás fő-témája egy olyan bölcsődal szerű lágy dallammal indul, amely első dallamrészlete aztán ‒ észrevétlenül ‒ tizenháromszor! ismétlődik a tétel folyamán, és az érzelmi emelkedettségben ez dallam ‒ többször is ‒ Toldi markáns harcos alakjáig jut. Érdekesség továbbá, hogy maga az énekhang a melléktémában jelenik meg, váltogatva a baritont a mezzoszopránnal. Viszont a fő-téma második fele itt összefonódik a melléktémával és mindkét esetben a fő-témával zárul a felfokozott zenei gondolat.

Az egész rapszódia karakternek fontos eleme lett a magyar népies motívumok gazdag használata. Mindjárt a bevezetés egy fuvola szóló, egy régies magyaros dallamot idéz, de a dallam-versszak végek és az ének vers sor végek is magyaros motívumokkal zárulnak.

A Toldi rapszódiánk is követi az Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajunkat, Toldi verset az énekesek éneklik, a verselő pedig elmondja, Ez a kettős szöveg egymást erősíti. A Verset előadja Jártó Róza.

A videó megosztón a hanganyag mellett megjelenik Toldi arcképe és a vers szövege.

’Mostan emlékezem az elmult időkről,
Az elmult időkben jó Tholdi Miklósról...‘

(Ilosvai)

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz  ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton,
Nem terem ma párja hetedhét országon;
Ha most feltámadna s eljőne közétek,
Minden dolgát szemfény-vesztésnek hinnétek.
Hárman sem birnátok súlyos buzogányát,
Parittyaköveit, öklelő kopjáját;
Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát,

És, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.”

(Arany János)

A megtekintést, meghallgatást szeretettel ajánljuk ‒ Róza és Gyula