Elengedhetetlen
Elengedhetetlen – Golgoták és kisdedek részlete
Jártó Róza a Golgoták és kisdedek című könyvében így ír erről:
„… Megszületett a kisbabám hat- és fél hónapra. Ez a kisbaba a remény volt nekem, hogy talán helyre tudom hozni a házasságom.
De a baba a születése után mindösszesen két hétig élt. Amikor csak engedték, ott ültem az inkubátora mellett és benyúlva simogattam a pici kis kezét és énekeltem:
– …csicsija babúja, elment anya vásárba, hozott neki kis cipőt, kis ruhát, ingecskére gombocskát… – és meséltem Neki.
Meséltem a csillagokról, a virágzó rétekről, az akácfáról, ami ott áll az udvarunk közepén és annyira szép, amikor virágba borul. A ház előtti rózsafáról és Maszatról, a kutyánkról, aki annyira örült a nővérének is, mikor hazahoztuk a kórházból – gyönyörű szép dolgokat meséltem…
Minden szépet elmondottam, hogy lássa, hogy milyen szép a világ, hogy Ő is akarjon élni. De nem akart. Kis gödröcskékkel az orcáján, csak mosolygott.
Kis kövecskét csináltattam neki a sírjára és rávésettem, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbabám.
Sűrűn kijártam hozzá a temetőbe, hogy ne legyen egyedül. Az emberek, a férjem, de még az én családom is azt hitte, meghibbantam. Pedig csak tudni akartam, hogy jó helyen van a kicsim. Mindig vettem neki csörgőt, cumit, kis réklit, ingecskét és odatettem a sírjára.
Aztán egy éjszaka, megnyílt egy kép nekem és megláttam a kisbabámat, amint játszik azokkal az ajándékokkal, amiket tőlem kapott. És boldog volt. Látszott a babán, hogy tudja, hogy mennyire szeretem, hogy nincs egyedül. Onnantól megnyugodtam.
… Minden évben névnap, születésnap és persze az emlékezések napján viszek neki kis ajándékot. Most ősszel, mikor mentem a temetőbe, egy helyes kisautót vettem neki. Sokáig válogattam, míg rátaláltam arra a tökéletes autócskára, amire biztosan vágyna.
– Legalább ne válogatnál. Úgyis tudod, hogy ellopják – gúnyolódott a húgom.
– Én tudom, hogy ellopják. De akkor is egy kisbabához fog kerülni. Legyen boldog vele az a kicsi baba, akihez kerülni fog! De az üzenet az száll, és nem tudom milyen úton-módon, de célba talál, hadd tudja az én tündérkém, hogy az anyukája itt van és gondol rá, hogy vele van! Se ő, se én már sosem leszünk egyedül…”
Egy alkalommal a könyv megjelenése után Róza versben is újra felemelte ezt a szépséges történetet, Elengedhetetlen címen, amely bekerült Anya, nézd! egy szép virág… című verseskötetébe. Derkovats Gyula pedig A. Dvorak Requiem-je nyomán zenei átiratban ragadta meg, és így született az alkotópáros legújabb közös műve: a Dallamokkal ölelt rímek/Elengedhetetlen száma, mely a napokban videósított alakban került a nyilvánosság elé.
Hallgassák ezt az alkotást – szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.