Altató

Gyakran magam voltam az elsőszülött leányom altatója. Miután zenét tanultam, ismertem néhány altató dalt. Ilyen volt Csajkovszkijtól  „Szép csillagos az ég, elszenderült a rét, ezüstös fényét hinti-i rád a holdsugár”. Vagy Mozart „Aludj, a-aludj, édes, ke-edve-es gyermekem”. Vagy a lágy trombitaszó a takarodóhoz: tá tá-á, tá-ti-tá-á, ti-ti-ti…

De mindez semmi ahhoz képest, hogy „Lehunyja sok szemét a ház” vagy „Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár a darázs, vele alszik a zümmögés…” ennél csodásabb, gyerekfantáziát megmozgató képet el sem lehet képzelni. Ezt az örökbecsű verset nagyon sokszor meg kellett ismételnem az altató apuka szerepében.

József Attila Altató verse nemrég újra eszembe jutott, és azok a szeretet-érzések támadtak fel bennem újra, amelyeket hajdanában éreztem. De magam sem tudom hogyan, dúdolgatni kezdtem egy furcsa dallammal, és életre kelt bennem egy új zenei költemény, amely jól követi a vers ritmusát.  Igen ám, de hét versszak zenében nem lehet hétszer ugyanaz, mert az lapossá teszi verset. Ezért egy három versszakos egységben, kétszer ismétlődik a zenei motívum, és a hetedik versszak pedig a kivétel lett. A gyermek álomba ringatásához zeneileg a keringő ütem a legsikeresebb. Az, hogy az anyuka hangja szoprán, az teljesen nyilvánvaló, és ennek a szép kicsengéséhez az f-moll hangnemben való éneklés a nyugodtságot, lágyságot jelképezi. A versszakok közötti parányi játékosan díszített zenei átmenet nem lezárja, hanem mindig feloldja az előző gondolatot és egyben a következő versszak indításához vezet.

Az egyszerűség kedvéért a szóló dallam aláfestése zongorával történik, de a bevezetésben, az intermezzókban, a befejezésben a zongora főszereplővé válik.

Hagyományunkhoz híven a zenei műfajunk: Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek, a kotta szerint énekelhető, de itt az ének helyett szavalatot hallunk.

Kellemes meghallgatást és szép álmukhoz való hozzájárulásunkat fogadják szeretettel

Róza és Gyula