Jártó Róza: Adventi fohász
Itt van az Advent napja s vár ránk Szerettünk.
Ez egy rossz tréfa volt, s boldogan nevetünk.
Amit eddig megéltünk, amit nem szerettünk,
Egy csettintés részedről, s elszáll felettünk.
Tudom, messze vagyunk még a sok földi jótól,
A reményt adó, áhított, biztató szótól.
Uram, vegyed életemből, minden kaphatót,
Csak halljam szívből nevetni a szomorkodót.
Még egyszer lássam nevetni csillogó szemét,
Nem vágyva a sírt, az élet adta teherért.
A boldog nevetéstől torzult vidám arcát,
Nem az életért vívott minden napi harcát.
Drága jó Uram! Hiszem, hogy Te megadhatod,
Láttál-e nála jobbat, ki életet kapott?
Mért méred vállára a súlyt bőven, marékkal,
Még nála rosszabbak nem kapják rossz szavakkal.
S bocsájtsd meg nekem ezt az esdeklő imát,
De őt ne szenvedtesd, szépítsd meg alkonyát.
Hagyd, hogy érezze, szép napod adta melegét,
Nem hagytad magára a földnek-e gyermekét.
Nézz fel a naptára, most van Advent hónapja,
Szóród ajándékod boldog-boldogtalanra.
Kérlek, tegyed meg nekem ezt az apróságot,
Mi ez Neked, ki teremtette e világot.