Derkovats Gyula: Szeretteiket sirató

Vajon meddig emlékezünk szeretteinkre? Én azt gondolom mindig. Olyan nincs, hogy csak azért mert meghal valamelyik szeretett hozzátartozónk, el tudjuk felejteni. Megyünk az utcán és meglibben egy szoknya, oly módon, ahogy Neki szokott, egy mozdulat, ami emlékeztet az övére, egy illat ami jellemző volt Rá, vagy egy íz, amit annyira szeretett. Én azt gondolom, aki élt és akit szerettek, az mindig itt marad a szívünkbe. Róza

Kedves Róza!
Tökéletesen igaza van, szeretteinket nemcak megsiratjuk, de sohasem felejtjük Őket... Köszönettel
Gyula